Az elektrolit kondenzátorok kapacitása sokkal nagyobb, mint a hagyományos fix kondenzátoroké, ezért a kapacitás alapján kell megfelelő mérési tartományt kiválasztani. Általában az 1 és 47 μF közötti kondenzátorok az R×1k tartományban mérhetők, míg a 47 μF-nál nagyobb kondenzátorok az R×100 tartományban.
Csatlakoztassa a multiméter piros szondáját a negatív, a fekete szondát a pozitív pólushoz. A kezdeti érintkezésnél a multiméter tűje jelentősen elhajlik jobbra (ugyanabban az ellenállási tartományban, minél nagyobb a kapacitás, annál nagyobb az elhajlás), majd fokozatosan visszatér balra, amíg egy bizonyos pozícióban meg nem áll. Az ellenállás ezen a ponton az elektrolit kondenzátor előremenő szivárgási ellenállása, amely valamivel nagyobb, mint a fordított szivárgási ellenállás. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az elektrolitkondenzátorok szivárgási ellenállásának általában több száz kΩ-nak vagy nagyobbnak kell lennie; ellenkező esetben nem fog megfelelően működni. Ha a tesztelés során sem előre, sem hátrafelé nem történik töltés (azaz a tű nem mozdul), az azt jelzi, hogy a kapacitás eltűnt, vagy belső szakadás van. Ha a mért ellenállás nagyon kicsi vagy nulla, az azt jelzi, hogy a kondenzátorban nagy a szivárgó áram, vagy elromlott és már nem használható.
A tisztázatlan pozitív és negatív jelölésű elektrolitkondenzátorok esetében a szivárgási ellenállás mérésére fent leírt módszer használható a polaritás meghatározására. Először önkényesen mérje meg a szivárgási ellenállást, és jegyezze fel az értéket. Ezután fordítsa meg a szondákat, és mérjen egy másik ellenállásértéket. A nagyobb ellenállásérték a helyes csatlakozást jelzi; vagyis a fekete szonda a pozitív, a piros szonda pedig a negatív pólusra csatlakozik.
Alternatív megoldásként egy multiméterrel ellenállás módban a kondenzátor előre és hátrafelé is feltölthető. A mutató jobbra lengésének nagysága az elektrolit kondenzátor kapacitását jelzi.
